Felhívás

Régi Várad blog "Fotók,képeslapok a régi Váradról" Facebook album fotóit használja fel forrás megjelöléssel.Írja meg véleményét a facebook.com-ra,vagy az egyvaradi@gmail.com -ra !
Sok román ajkú váradi szeretné olvasni a szöveget.Segítsen a fordításban '

Köszönet mindenkinek '


2018. április 26., csütörtök

Az „öreg” emlékezők városa…

 
Szent László/Unirii tér.Forrás : Farkas László 

"Nem tehetek arról, hogy akármerre sétálok Várad utcáin, kerületeiben, régi arcok, régi emberek jutnak eszembe. Néhány ismerős már kérdezte, hogy mire ez a sok nosztalgiázás, a régi város képének állandó felidézése, elmúlt dolgok, események felemlegetése, hisz a múltat nem lehet visszahozni, meg nem történtté tenni. Persze, hogy nem lehet, és azzal sincs semmi baj, hogy a dolgok átalakulnak, új, modern létesítmények nőnek ki a földből, régi, elavult intézmények helyén." - írja Farkas László a cikkében,mely az Érintőben jelent meg.Farkas László kesereg azon,hogy Nagyvárad gyorsan átalakul,lehet néhány év múlva alig lehet majd megismerni,ráismerni.A modernizációval,a fejlődéssel nincs semmi baj,hanem a módszerrel.Ilie Bolojan fejébe vette,hogy Váradot gyorsan átalakítja.Ha valamit a fejébe vesz,akkor tűzön-vízen átviszi,ezt mondják azok akik jól ismerik.Az abszolút hatalom a kezében van,ez azt jelenti,szinte mindent megtehet.A váradi magyarság megosztott,vagyis képtelen az akaratát véghez vinni. Olvassák Farkas László cikkét '

 
A régi Garasos híd

"A baj az, hogy aki néz, az lát is. Olyan dolgokat is észrevesz, ami másoknak fel sem tűnik, vagy egyszerűen nem is érdekli.
A régi, régi Nagyváradnak volt Városi Kertészet néven egy intézménye, ami a városban történő virágültetést, faültetést, gondozást végezte. Szakemberekkel, vagy legalábbis szakemberek felügyeletével. Biztos, sokan emlékeznek még a Rhédey kertben, az Állatkert és a Stadion között lévő sok-sok üvegházra. Nos, az volt a kertészet. Nyugodjanak meg, a privatizáció, vagy a rombolni vágyás már a nyomát is eltüntette. Most, a virágültetés, fűltetés és gondozás, modernül “toaletálás” a köztisztasági vállalat szakértőire van bízva. Legfőbb eszköz a láncfűrész. Nem számít, milyen évszakban vagyunk, nyesnek, vágnak. Istenem, hány ép, egészséges, árnyékot adó fa esett áldozatául a betonozásnak, parkoló építésnek, vagy egyszerűen csak úgy…
Emlékszem, a hetvenes években betelepítettek, amikor úgy-ahogy berendezkedtek a szocialista építőművészet „remekeibe”, a „blokkokba”, első tavasszal hozzáfogtak zöldövezeteket, parkokat kialakítani, minden talpalatnyi helyen. Onnan tudom ezt, kedves olvasók, hogy az én szüleimet, rokonaimat is akkoriban “bombázták” ki házukból és költözhettek be az áldott blokkba. Ugyanezt tették ők is környezetükben. Megpróbálták emberközelivé varázsolni a szürke kőrengeteget. Az a generáció kiöregedett, fiaik, leányaik csak elhanyagolták az öregek által ilyen, olyan anyaggal elkerített kertecskéket, zöldövezeteket, az unokák pedig már fel is számoltatják, parkolóhelyet alakítva ki autócsodáiknak. Hogy csemetéjét hova engedi ki játszani? Sehova, vagy aszfalt firkálni a járdára.
A régi Nagyvárad futballpályáit is hiába keresem, mert már csak pár idősödő és koros polgár emlékezetében élnek. Pedig micsoda meccseket láttunk a Rhédey kerti pályán, a vársáncban, a Vointa pályán, de említhetném az Olajgyár, a Várad-Ősi Gloria pályáit is és még jó párat. A Crisana, (vagy már Crisul csapata), igaz, még deszkakerítéssel a pálya körül, villanyfényes meccseket játszott a ’60-as években, amikor sok mostani első ligás csapat városában még a libalegelőn játszották az oina nevű nemzeti sportot, a fociról meg még csak hallottak. Hogy felejthetném el, Cavasdan bácsit, akinek parancsára, az első villanyfényes meccs alkalmából, pakurával kenték be kívül- belül a Lelenc felőli oldal deszkakerítését! De mit számított a focit imádó váradiaknak? A kerítés bedőlt, a kinnrekedt tömeg meg berohant az alacsony lelátókra, no meg a fatribünre. Már nem emlékszem ki volt a vendégcsapat, de abban biztos vagyok, hogy valamelyik baráti, népi demokráciából jöttek. Nincs városunkban foci, mondják mostanában. Mitől lenne? Akkoriban, a gyárak csapataiból verbuválódtak a tehetségek, persze kellettek még a jó szemű intézők, akik délutánonként a városi bajnokság meccsein kukkoltak. Így lett nekünk egy Pugna Csulink, egy Arnóczkynk, Kún Attilánk, Harsányink, Popovics Palink és még sok labdarúgónk, akik az ország nagy csapataiban is megállták helyüket. Bocsánatot kérek azoktól, a már égi focipályákon játszó sok száz labdarúgónktól, akik városunk hírnevét öregbítették, de nem került ide a nevük. Aztán az egykori aranylábúak kiöregedtek, jöttek mindenfelől, a mieinknek meg már nem volt helyük. Most nincs foci, mondják. 
 
Az olaszi-temető, Nagyvárad egykori Házsongárdja. 
A napokban Várad egykori Házsongárdján vitt át az utam. Kora reggel volt, csend, nyugalom. Sok ezer egykori Váradi nyughelye fölött néhány kutyatulajdonos végezte egészségügyi sétáját. Nincs semmi bajom se az ebekkel, de még a gazdikkal sem. De néhányuk viselkedésével igen. Egyikük, erősen mérges lett, amikor elővettem a gépemet, néhány fotót “lőni”. Mindenféle jogokra hivatkozott és kissé fenyegetett is. Őseink csontjai fölött! Isteni szerencse, hogy néhány gerinces ember, félelmet nem ismerve, lefotózta a temető sok sírkövét. Legalább a képek megmaradnak, és ha már nem is látjuk a köveket nem vész el az ide egykor eltemetettek emléke. Elpusztítani könnyű volt, de az emlékek megmaradnak! És vannak, akik ezektől az emlékektől is félnek. Talán azért is van ez a nagy eltüntetési vágy.
Nem tudom elfelejteni, azokat a nyári éjszakákat, amikor ilyen-olyan elemek intézményesen borogatták a sírköveket az éjszakában. A közelben laktam… Aztán a meleg, nyári délutánokon, a temetőben szalonnát sütögető, kártyázó, napozó blokklakók emléke is él még. Na és a nótázások is, úgy estefelé, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott! Emberek, váradiak sírjai között!
Valahol azt olvastam, hogy egy folyó olyan a város közepén, mint az életvonal az ember tenyerén. A mi városunk csodálatos folyója, a Sebes-Körös, tényleg olyan. Életet, szépséget adó folyónk partján mindig öröm sétálni. Ha tehetem, naponta végigmegyek a belvárosi szakaszon és fotózom sokadmagammal egyetemben. Minden nap más arcát mutatja, mindig más, csak az illata ugyanaz. Az a hamisítatlan Körös illat, amihez fogható biztos nincs a világon. Tiszta a vize, mostanában, mióta a felső szakasz gyárai nem szennyezik. De a part…az néha leírhatatlanul szemetes. Ki a gazdája, emberek? Van pár száz méter természetes folyópartunk. Vigyázzunk rá! Van néhány vízbehajló, csodás szomorúfűz és jó pár famatuzsálemünk a parton. Tegyünk róla, hogy megmaradjanak! Ne vegye át a beton az uralmat! Ez folyó, élő víz, nem csatorna, hogy betonfalak közé szorítsák és ujjnyi vastagságú, soha árnyat nem adó bokrokkal szegélyezzék. Mert ez a mi folyónk, mindenkié. 
 
 A Széles utcai híd
 
…és bontása.
Soha nem fogom megérteni, de biztos sokan vagyunk ezzel így, hogy miért kellett a két csodás mívű vashidat elpusztítani. Érthető, hogy a Széles utca megnövekedett forgalmának új, korszerűbb híd kellett. De a meglévő ipari remeket miért nem lehetett valahol újra felállítani? Mondjuk a Szilvásnál. Akkor most nem kellene a betonmonstrum. A Garasos híd nem mutatott volna jól a mostani csillagos híd helyén, a Számítóközpontnál? Nem, mert ócskavasként kellett beszolgáltatni és eltüntetni a múlt emlékeit. Azt hiszem, most újra szemrehányásokat kapok majd a nosztalgiázásért, de hiába akartam csupa jó, szép, új dolgot írni, ez lett belőle megint.
A fiatal nemzedékeknek nem is kell nosztalgiázni, visszafele nézni. Ők örüljenek az új dolgoknak, a megújuló piacoknak, parkolóházaknak, élményfürdőknek, plázáknak, meg mindennek, ami állítólag szép és jó. Hagyják meg nekünk, szép korúaknak a nosztalgia örömét, mert lehet, hogy egyszer, amikor ők lesznek a mi korunkban, ráfanyalodnak régi, öreg nosztalgiázók írásaira és legalább akkor megtudják, milyen is volt dédapáik, nagyapáik kedves városa, Nagyvárad… "
Farkas László, Nagyvárad 
Forrás : erinto.ro

2018. április 25., szerda

Nagyvárad 1905 és 1980 között a Fortepanon

"Nagyvárad 1905 és 1980 között a Fortepanon.A fotókat 2018-ban mentettem le.A fotón a forrás, a beküldő neve és az évszám olvasható.Ha van véleménye,vagy története,írja meg. Ossza meg az albumot a váradiakkal '" - írtam az album bevezetőjében.Lassan csak a fotókon és képeslapokon láthatjuk a régi Váradot.Remélem ezekkel a fotókkal több váradinak szerzek örömet.

Egy Váradi fényképe. 
Szent László tér (Piata Unirii), háttérben a Mária elszenderedése ortodox templom (Holdas templom).Forrás : Fortepan/ Széman György. 1905
Egy Váradi fényképe. 
Kőrös-part, balra a neológ zsinagóga kupolája, szemben a Szent László híd és a Városháza.Forrás : Fortepan/Széman György.1905 

Egy Váradi fényképe. 
Kőrös-part a Városházával a Szent László hídról nézve.Forrás . Fortepan/Széman György.1905 
Egy Váradi fényképe. 
Sebes-Kőrös, a túlparton a Széchenyi téren a Szent György görög katolikus szemináriumi templom.Forrás . Fortepan/Széman György.1905 
Egy Váradi fényképe. 
Forrás : Fortepan/Péchy László.1915 
Egy Váradi fényképe. 
Fő utca 14. / Apáca utca 4., Lojanek János fényképészeti műterme.Forrás : Fortepan/Lénárt András.1917  
Egy Váradi fényképe. 
Bémer tér (Piata Regele Ferdinand I), háttérben a 3. számú ház.Forrás : Fortepan/ Martinez Judit.1937 
Egy Váradi fényképe. 
Balra a Fő utca (Calea Republicii) 33., a Betegápoló Irgalmasrend kórháza.Forrás : Fortepan/Lenkey Márton.1940 
Egy Váradi fényképe. 
Bémer tér (Piaţa Regele Ferdinand I), Szigligeti színház.Forrás : Fortepan/ Konok Tamás id.1940 
Egy Váradi fényképe. 
Kilátás a Városháza tornyából. A Körös folyó felett a Szent László híd, távolabb a Garasos híd. Jobbra a a neológ zsinagóga kupolája.Forrás : Fortepan/Hanser Mária.1943 
Egy Váradi fényképe. 
A város amerikai bombázása.Forrás:Fortepan/National Archives.1944 
Egy Váradi fényképe. 
Bémer tér (Piata Regele Ferdinand I), Szigligeti Színház.Forrás : Fortepan/Chuckyeager tumblr.1977 
Egy Váradi fényképe. 
Római katolikus püspöki palota.Forrás : Fortepan/Chuckyeager tumblr.1980 
Egy Váradi fényképe. 
Körös-part, Városháza.Forrás : Fortepan/ Chuckyeager tumblr.1980 
Egy Váradi fényképe. 
Kőrös-part, balra a neológ zsinagóga kupolája, jobbra a a Szent László-templom.Forrás : Fortepan/ Chuckyeager tumblr.1980 

Forrás : Egy Váradi Facebook

2018. április 15., vasárnap

Milyen ember volt Ali Baba,polgári nevén Szabó László?

 
Ali Baba.Forrás: Egy Váradi Facebook

A régi Várad képéhez tartozott Ali Baba,polgári nevén Szabó László.Úgy gondolom,alig volt Váradon,aki nem ismerte volna.Több történet keringett róla,melyeket sem megerősíteni nem tudom.Személyesen nem ismertem,csak egyszer találkoztam Laci bácsival a régi nagypiac melletti kocsmában.Mellettem egy kolléga ült,aki személyesen ismerte Velencéről.Csak annyit súgott,nehogy csúfoljam,mert kapok néhány ostorcsapást.Megfogadtam a tanácsát,és Laci bácsinak szólítottam,ami azt eredményezte,hogy megnyugodott,leült az asztalhoz.Egy hálba sört vettem nekünk és Laci bácsinak.A kollégámmal szívélyesen beszélgetett.Még egy kör hálba sört vettem,azután "leléptem ". A különös az volt,hogy nem kellett sorba állnom a sörért,mert senki sem mert megállítani,látván ki ül az asztalnál.Bármikor találkoztam vele,mindig Laci bácsinak szólítottam.Így sikeresen megúsztam az ostor csapásokat.

Róla beszélgettem az egyik ismerősömnek.Meglepetésemre azt mondta,hogy nem olyan bolondos volt ahogyan sokan ismerték.Sokat beszélgetett Laci bácsival.Mint kiderült,viszonylag művelt ember volt.Ha józan volt,sok mindenről lehetett lehetett beszélgetni vele.Nem volt konkurens a taxiknak, mert a teher taxi délelőtt fuvarozott,Ali Baba pedig délután jelent meg az Andrényi előtt, melynek a neve a nagy Oțelul volt,vagy a nagy piac környékén.Ha elvállalt egy fuvart,azt teljesítette.Az is igaz, hogy a lovának nem volt az erőssége a gyorsaság.Nagyon jól ismerte a várost.

Milyen ember volt Ali Baba?Akik ismerték személyesen,azok tudnák megmondani.Ali Babához hasonló "különleges" váradit ismertünk,akiket ismertünk.A régi Várad eltűnésével az emlékük is feledésbe merül.Lehet jó volna,ha felidéznénk az emléküket.Mi volna,ha fennmaradnának a történeteik?Készülök néhányról írni.Tud egy történetet?Írja meg,mert ők is váradiak voltak,akik kiszínezték a szürke hétköznapjainkat!

2018. április 8., vasárnap

Érdekességek a 19. század végi Nagyvárad mindennapjaiból

Sokan vannak azok, akik Nagyváradról származtak el,de a szívük a mai napig vissza húzza őket.Az egyik ilyen váradi,Orendt Mihály,aki mintegy 30 éve él Debrecenbe.Írt könyvet a szülőfalujáról , Hegyközcsatárról.Számos cikke jelent meg,melyből az érződik,hogy lélekben sokszor itthon van.Szereti kutatni Várad múltját is.A Facebook oldalán érdekes fotókat láthatunk.Reméljük folytatni fogja a kutakodását.

Csatáry Orendt Mihály fényképe.
A nagyváradi Szent László tér fiákerei és bérkocsijai - 1898. szeptember 13-án.
Csatáry Orendt Mihály fényképe. 
A versenyek végül egy-egy nap csúszással teljesültek.
Csatáry Orendt Mihály fényképe. 
Lóápolás: 1. 
Csatáry Orendt Mihály fényképe. 
Lóápolás: 2. 
Csatáry Orendt Mihály fényképe. 
Lóápolás: 3.

2018. április 7., szombat

Milyen volt és milyen lett a Zöldfa utca ?


Az első képeslap 1908,a második 1904-ben készült a Zöldfa utcáról, melynek a mai neve V. Alecsanrdi.Miért Zöldfa utca a neve?Röviden összefoglalva,a Fekete Sas palota helyén a mai Bábszínház területén volt a híres Zöldfa fogadó,melyről kapta a nevét.

A fenti két képeslap hűen tükrözi az utca hangulatát.Azt lehet mondani,hogy az 1800-as évek közepétől a Zöldfa utcának megvolt a sajátos hangulata,Nagyvárad egyik jellegzetes utcája volt.Mi köt ide?Gyermekkoromtól kezdve szerettem sétálni az utcán.Nagyapám az 1910-es évek elején itt tanulta a borbély mesterséget,melynek nagy hasznát vette az életébe.Az elmondása alapján azt írhatom,hogy a Zöldfa utcában sok volt a kereskedő,a mesterember.Sok neves ember szórakozott,illetve ebben az utcában lakott.Mozgalmas volt az élet.

A szocializmus éveiben elhanyagolták,alig újították fel.1989 után sem foglalkoztak az utcával.2017-ben elkezdték átalakítani sétáló utcává,2018 tavaszán lesz teljesen kész.Megoszlanak a vélemények.Vannak akiknek tetszik, vannak akiknek nem.

Elkeseredésemben ezt írtam a Facebookon: "Ez már emlék a Zöldfa utcáról! Sétáló utca lett! Szebb lesz mint a régi? Szerintem nem. Lehet a véleményemmel magamra maradok, de vállalom. Nekem a régi Zöldfa utca tetszik. A nevét is elsikkasztották, mert se zöld, se fa nincs a sétáló utcában. az egyik szakember szerint gyenge munkát végeztek. A minőségi munka már nem divat!"

Miért írtam ezeket?Nézze meg azt amit láttam április 7-én.Lehet nem osztja a véleményemet.

Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Egy Váradi fényképe. 
Forrás : Egy Váradi Facebook 

Videók/Facebook 



Videók/Youtube


2018. február 18., vasárnap

Épített örökségünk

Park szallo 

"Impozáns, elhanyagolt épület hívja fel magára a figyelmet a Fő utcán, szemben az Orsolyák ősi iskolájával. A váradiak Park szállóként ismerik, az őslakosok pedig még az egykori tulajdonos nevét sem felejtették el. Park hotel volt a neve a „régi román időben” is, a „kis magyar világ” alatt is, és a „szocializmus építésének” idején is. A tulajdonosa pedig a sokat megélt Weiszlovits Emil volt, a város egyik markáns, egykor mindenki által tisztelt személyisége." - írja Farkas László a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

„Az utcza jobb szegletét egy nagy, emeletes – erkélyes – épület foglalja el, a hol van a ?Biharmegyei Nemzeti Casino? mely 1833. évi márczius 6-ikán alakult meg Fényes Károly táblabíró indítványozása folytán és 1833. évi julius elsőjén költözött be az épületbe, mely akkor Gróf Rhédey Ádám tulajdonát képezte. A Casino könyvtára az irodalom legjelesebb termékeit tartalmazó 2000 kötetet számál – összesen 36 folyóirat és hírlap  – még pedig 26 magyar, 6 német, 3 franczia és egy román – áll az olvasók szolgálatára” – írta a már sokat emlegetett K. Nagy Sándor, Biharország című munkájában.
Ennek az épületnek „pincéjére, talán egyes tartófalait megtartva (erre csak egy falkutatással lehetne egyértelmű választ adni) építették fel a Weiszlovits fivérek a korszerű szállodát” – írja Péter I. Zoltán a Mesélő képeslapok című munkájában.
A szálloda tulajdonosának kalandokban és viszontagságokban gazdag élete megérdemelne egy hosszabb tanulmányt, ugyanis a város egyik markáns személyiségének számított mind a boldog békeidőkben, mind a román királyi rendszerben.
Mint fentebb említettük, a rendszerváltás előtt is szálloda működött az épületben, bár az egykor híres hangulat és színvonal egyre romlott. Az új gazdák nemhogy fejleszteni, de megbecsülni sem tudták az ölükbe hullt hallatlan értékű, nagy hagyománnyal rendelkező szállodát. Az egykor gyönyörűen parkosított udvart a népi hatalom haszonélvezői, a „proletáriátus” zenés-táncos kertvendéglőként használta, az egyik földszinti helyiségben pedig egy alacsony színvonalú gyorsvendéglő (talponálló) működött.
Napjainkban amolyan szellemtanyaként várja az esetleges befektetőket, akik talán megpróbálnák visszaadni az egykor Európa-szerte híres Weiszlovits-féle Park szálló régi fényét."
Forrás :reggeliujsag.ro

Épített örökségünk

Andrényi-ház 
Andrényi-ház

"A Nagyvásártér északi oldalán áll az egykoron monarchia-hírű (nem túlzás ezt állítani) Andrényi Károly és fiai cég vaskereskedése.A céget Aradon alapította 1836-ban az Andrényi család egyik tagja, Andrényi Károly.Nagyváradon Andrényi Lajos alapította meg a fiókot 1875-ben. Az alapítás után a Zöldfa utcán volt az üzlet, de amikor már a forgalom annyira megnőtt, hogy kinőtték a második üzletet is ebben az utcában, Andrényi Lajos megvásárolt egy házat a Nagyvásártéren, amit lebontatott, és id. Rimanóczy Kálmánnal megépíttette a ma is álló, emeletes üzletházat." - írja Farkas László a Reggeli Újságban. 
Az üzlet az államosítás után is megtartotta profilját, és a környék legnagyobb és legnépszerűbb ilyen jellegű üzlete volt, még a kommunista rendszer „tudományos alapú” áruhiányos idejében is. Az 1990-es rendszerváltás óta az épület állaga egyre romlik, a tulajdonképpeni hatalmas üzlet évek óta üresen, kihasználatlanul áll."
Forrás : reggeliujsag.ro

Épített örökségünk

Rhedey 1 

"Az úgynevezett Rhédey-kertet, melynek egy része néhai Kohányi Kacsándy Theresia kedves feleségem és önmagam mulandóság alá vetett része örökös nyugvóhelyének vagyon szentelve – az egész publikumnak üdőtöltésére szolgáló közönséges mulatóhelynek elkészíttetvén, halálom után hatezer forint capitalissal együtt Nagyvárad városának oly móddal testállyam, hogy azon kert soha el nem idegeníttessék, sem akármely szin vagy tekintet alatt más végre fordíttassék…” - írja Farkas László a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

"Részlet Gróf Rhédey Lajos 1804. március 18-án kelt végrendeletéből. 

Valamikor a 19. században, pontosabban 1804. március 18-án keltezett végrendeletében egy bizonyos Kis Rhédey Gróf Rhédey Lajos ingyen ajándékozta Várad városának a kertet, és ezen felül még évi hatezer forintot is hagyományozott az utódokra. Ebben a kertben áll az 1800-as évek elején épített mauzóleum, amelyet a gróf építtetett neje, M. Kohányi Kacsándy Therésia és önmaga számára végső nyughelyül.
Előbb a fiatalon elhunyt grófné földi maradványait helyezték el a kápolnában, majd nem sokkal annak halála után az adományozó gróf holtteste is ide került.
Rhedey 2
Érdekesség, hogy 1804-ben, amikor a mauzóleumba temették a gróf fiatal feleségét, a gyászszertartásra meghívták Csokonai Vitéz Mihályt, az akkor már hírneves költőt is. A költő itt szavalta el az erre az alkalomra írt A lélek halhatatlansága című versét. A temetés után a költő beteg lett, és rövidesen belehalt az itt szerzett tüdőgyulladásba.
A kápolnát 1830-ban feltörték és kirabolták, és ugyanez lett a sorsa 1912-ben is, amikor újra feldúlták, még a csontokat is kiszórták.
Létezésének két évszázada során ennek a műemléknek is mostoha sorsa volt, hisz egyetlen rendszer se nagyon törődött állapotával, végül a rendszerváltás után, hatékony anyaországi segítséggel 2004-ben külsőleg, 2012-re belsőleg is felújították."
Forrás : reggeliujsag.ro

Épített örökségünk

Baranka 1 

"A Fő utcán, aminek egyik oldalán az Apolló utca, másik oldalán a Széchenyi tér kezdődik, áll egy ódon épület, a Széchenyi szálló. Persze nem mindig hívták ezt az utcát Fő utcának, mert a város és benne Olaszi története során több neve is volt neki. Hívták Nagy utcának, Ország útnak, Fő utcának, II. Rákóczi Ferenc útnak, Bulevardul Regele Ferdinandnak, újra II. Rákóczi Ferenc utcának, majd Horthy Miklós útnak és Köztársaság útnak, míg végül rajta maradt a Str. Republicii elnevezés. A Széchenyi tér sem viselte mindig a legnagyobb magyar nevét, mert volt ő az idők folyamán Megyeház utca, Tisza Kálmán tér, Parcul Traian, Parcul Ştefan cel Mare, Lenin tér, majd napjainkban újra Parcul Traian a neve." - olvashatjuk a Reggeli Újságban.

De beszéljünk végre a Széchenyi szállóról, aminek elődje eredetileg nem is volt szálló, csak fogadó, és Fehér Bárány Fogadónak, vagy egyszerűen csak Bárányka fogadónak nevezték. Eleinte a Báránykában csak szállást adtak a megfáradt utasnak, de amikor szálloda lett, más szolgáltatásokat is kínáltak a tulajdonosok. Volt már akkor benne ivócsarnok és étterem is. Megyegyűlések során itt múlatták az időt a vidéki képviselők.
Adjuk most át a szót a régi Váradot jól ismerő és leíró kalauzunknak, K. Nagy Sándornak, lássuk, mit is írt 132 esztendeje, 1885-ben városismertetőjében a Fehér Bárányról, amit neveztek még Fejér-báránynak is.
„Az Apolló, vagy Szaniszló utcából visszatérve, az emeletes Báránkát találjuk, melynek kapuja felett az udvar felől kőtáblába hyerogliphszerűen ez van bevésve:
P+C+F+D+G
E.V
M, DCC, LIII.
Hogy mit jelentenek ezek a betűk, azt bizony nehéz lenne kisütni, de hát nekünk elég is azt tudni, hogy az épület 1753-ban épült.”
Baranka 2
Nekünk viszont ennyi tudás nem elég, ezért lapozzuk fel a nagyszerű Mesélő képeslapok című Péter I. Zoltán munkát, amelyből megtudhatjuk, hogy az épületet gróf Forgách Pál püspök építtette és azt is, hogy a kapu fölötti kőtábla betűinek jelentése:
Paulus Comes Forgach Dei Gratia Episcopus Varadiensis 1753.
Váradi látogatása során, 1786-ban II. József császár is itt szállt meg egy éjszakára.
A ma is látható épület, miután a régit teljesen lebontották, 1887 októberének utolsó napjára lett kész. November elsején vette át a bizottság, akkor kapta a Széchenyi nevet is.
A harmincas években majdnem a lebontás sorsára jutott a Bartsch-házzal együtt, mert az így megüresedett telekre ortodox katedrális építését tervezték.
A magyar közigazgatás is fontolgatta a negyvenes évek elején a két épület lebontását. A cél a Fő utca és a Széchenyi tér egybenyitása lett volna, a javaslattevő pedig nem volt más, mint Kőszeghy József városi főmérnök.
Végül egyik terv sem sikerült, így a két épület napjainkban is teljesen felújítva a sétálóutcán pompázik.
Említsük meg érdekességként, hogy a Széchenyi szálló tér felőli falán elhelyezett, kétnyelvű emléktábla tanúsága szerint a mostani épület és a Bárányka-fogadó építése előtt ott álló házban látta meg a napvilágot 1834. november 24-én doktor Jósa András, „Szabolcs vármegye híres sebész-főorvosa”.
K. Nagy Sándor, Péter I. Zoltán és Nagy József Barna nyomán írta és a fotókat készítette Farkas László 
Forrás : reggeliujsag.ro

2018. február 17., szombat

Miért volt Nagyvárad egy "ékszerdoboz"?


Több beszélgetéskor hallottam azt a kifejezést,hogy Nagyvárad egy "ékszerdoboz" volt.Szomszédom Varga bácsi 1905-ben született.Bármikor szó volt a régi Váradról,szinte mindig elérzékenyült. A fiatalsága jutott eszébe,amelyben volt szegénység,szerelem,házassági örömök.A Munkásparkba sétálva azt is elmondta,hogy mint fiatal házaspárként a Dőry szigetre jöttek szórakozni. Táncoltak, eveztek,és gyönyörködtek Nagyvárad panorámájába a Kálvária dombról. Szerinte a Román királyság alatt is nehéz volt az élet Váradon,de a második világháború után még rosszabb a helyzet.Sokszor volt,hogy lemondott az evésről,mert a lányának adta.Minden nehézség ellenére azt mondta,hogy Nagyváradnak volt egy sajátos "levegője".Lehet azért,mert nagyon fejlett volt a kereskedelem,az ipar és a kultúra.A központba,vagy a Bémer téren sétálva sok szép épületet lehetett látni. Vasárnaponként sétáltak a korzón.Tőle hallottam először a Kék Macska és a Kis Pipa vendéglőkről.Számára a kugli,ma teke volt a szenvedélye.Portás volt több iskolába,de ha volt szabad ideje,elment kuglizni.A felesége nem ellenezte,mert azt mondta,hogy jobb ha kuglizik,mint ha a kocsmába menne.Több történetet elmesélt,de erről majd később.

A Hungaricana honlapon nagyon sok képeslapot nézhetünk meg,melyeken láthatjuk hogy milyen szép lehetett Nagyvárad a huszadik század elején.A monarchia idején Budapest után a második, harmadik helyen volt.Budapest,Bécs és Párizs hatása kézzelfogható. Talán ezért volt egy "ékszerdoboz" Nagyvárad.

2018. február 15., csütörtök

Épített örökségünk

epitett 1 
"A N.-Teleki-utczán a Szent László tér felé tartva, bal oldalon egy nagy hosszú s egy emeletes épületben van az „Irgalmas nénik” leány-neveldéje és egy római cath. elemi iskola – olvashatjuk K. Nagy Sándor Bihar-ország című munkájának Nagyvárad városáról szóló részében. Mivel a későbbiek során több épületet is bemutatunk majd ebből az utcából, soroljuk fel eddigi neveit." - írja Farkas László a Reggeli Újságban.Teljes cikk : 

Az említett utca első elnevezése 1959-ben Nagy Német utca volt. A fent említett városismertető idején Nagy Teleki utca, az első világháború alatt Teleki utca néven szerepelt, az impériumváltás után pedig Alexandri lett.
A második bécsi döntés után Gróf Teleki Pál nevét kapta, majd az úgynevezett népi demokrácia éveiben volt Visinszkij, Transilvaniei és Leontin Sălăjan utca is. A rendszerváltás után 1990-től 2002-ig viselte a háborús bűnökért elítélt és kivégzett fasiszta marsall, Ion Antonescu nevét is. Napjainkban Primăriei (Városháza) utca az elnevezése.
epitett 2
Fogarassy Mihály kanonok létesítette a zárdát 1855-ben Immaculata néven, mégpedig Ferenc József császár és Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő, a későbbi magyar királyné eljegyzésének emlékére. Az utcai emeletes ház 1860-ra épült fel. Megépülése óta volt már benne a zárda mellett kisdedóvó, óvónőképző, polgári iskola, algimnázium és az államosítások után egészségügyi szakközépiskola is.
epitett 3
A közelmúltban rövid ideig a nagyváradi törvényszék néhány részlegének adott otthont, napjainkban elemi iskola működik benne.
(forrás: Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok, Nagy József Barna: Várad lelke – nagyváradi magyar utcanevek)
Forrás : reggeliujsag.ro