Több beszélgetéskor hallottam azt a kifejezést,hogy Nagyvárad egy "ékszerdoboz" volt.Szomszédom Varga bácsi 1905-ben született.Bármikor szó volt a régi Váradról,szinte mindig elérzékenyült. A fiatalsága jutott eszébe,amelyben volt szegénység,szerelem,házassági örömök.A Munkásparkba sétálva azt is elmondta,hogy mint fiatal házaspárként a Dőry szigetre jöttek szórakozni. Táncoltak, eveztek,és gyönyörködtek Nagyvárad panorámájába a Kálvária dombról. Szerinte a Román királyság alatt is nehéz volt az élet Váradon,de a második világháború után még rosszabb a helyzet.Sokszor volt,hogy lemondott az evésről,mert a lányának adta.Minden nehézség ellenére azt mondta,hogy Nagyváradnak volt egy sajátos "levegője".Lehet azért,mert nagyon fejlett volt a kereskedelem,az ipar és a kultúra.A központba,vagy a Bémer téren sétálva sok szép épületet lehetett látni. Vasárnaponként sétáltak a korzón.Tőle hallottam először a Kék Macska és a Kis Pipa vendéglőkről.Számára a kugli,ma teke volt a szenvedélye.Portás volt több iskolába,de ha volt szabad ideje,elment kuglizni.A felesége nem ellenezte,mert azt mondta,hogy jobb ha kuglizik,mint ha a kocsmába menne.Több történetet elmesélt,de erről majd később.
A Hungaricana honlapon nagyon sok képeslapot nézhetünk meg,melyeken láthatjuk hogy milyen szép lehetett Nagyvárad a huszadik század elején.A monarchia idején Budapest után a második, harmadik helyen volt.Budapest,Bécs és Párizs hatása kézzelfogható. Talán ezért volt egy "ékszerdoboz" Nagyvárad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése